"Harminc éves koromig féltem, hogy halálos ágyamon gyávának fogom magam minősíteni, annyira sok mindentől tartok, rettegek, szorongok. Azt hittem, hogy a bátorság nem más, mint félelem-nélküliség, örökölt jellem, karakter, ami nekem a legkevésbé sincs. Amikor ezt elmondtam R. D. Laing-nek, annyira nevetett, hogy majdnem kiesett a székéből. Ő - mint elmondta - még sosem találkozott olyan emberrel, aki ne félt volna. Szerinte bátor az, aki fél, és mégsem engedi meg, hogy a félelem vezérelje a döntéseit. Akkor jöttem rá, hogy bátor vagyok. Mindebből az is következik, hogy a bátorságot lehet gyakorolni. Minél gyakrabban mondom a félelmemnek, hogy látlak, érezlek, de ha reszketek is, akkor sem engedem meg neked, hogy korlátozd az életemet, azért is megteszem azt, amitől félek – annál könnyebb lesz legközelebb figyelmen kívül hagyni a félelmet." Feldmár András www.nyitottakademia.hu

Drágám!  Ha sértett gyermekként élted az életed, eljön az az idő, amikor el kell fogadnod azt, ami történt. Nem tudsz rajta változtatni. A lélek bölcsessége, hogy képes gyászolni, ha nem fojtjuk el, ha nem tiltjuk meg neki. A tündérszép, meleg, napfényes, biztonságos, barátságos, szeretetteljes gyerekkorodat, amit persze nem kaptál meg, jogod van meggyászolni. A Belső Gyermek mély szomorúságát, akár dühét is, engedd a felszínre törni. A belül meg nem élt érzelmek kívül sorssá alakulnak, s szerintem Neked már  kurvára tele van a hócipőd azzal, amit már eddig is meg kellett élned.

Sajnos nincs jó hírem. Ezután is RENGETEG erőre, energiára lesz szükséged, de most ne ezzel foglalkozzunk, jó? Ez a folyamat időigényes, de megéri. Időre van szükséged, teremtsd meg magadnak! Beszélgetésekben szoktam erre olyan válaszokat kapni, hogy de nem maradhatok otthon, mert kell a pénz, a munkahelyen hajtás van, mit fog szólni a főnököm, a kollégáim, mi lesz a családdal, a táppénz nem annyi…Igaz. Arról hallottál már, hogy több felmérést végeztek terminális, azaz végső állapotban lévő emberek körében, és a választ adók egyike sem mondta, hogy bárcsak többet tudott volna dolgozni! Legtöbben azt sajnálták, hogy nem tettek meg dolgokat, nem küzdöttek meg a szabadságukért, nem merték azt az életet élni, amit szerettek volna.

Közted és az eljövendő csodás életed között ott állsz Te, és csak rajtad múlik, mi lesz.

Amikor már sikerült felengedned a tudatodba mindazt, ami történt veled, lehetsz haragos, dühös, érezheted becsapottnak magad. A szélsőséges reakciók bizony nem ritkák, nem szokatlanok. Sírhatsz, dühönghetsz, ütheted a párnákat…Sokat segíthet, ha találsz támogató közösséget, még ha az interneten is, ez enyhítheti az ebben a szakaszban fellépő elszigetelődést.

Ha erőszakot szenvedtél el vagy más, súlyos bántalomban volt részed, előfordulhatott, hogy a bántalmazás pillanatában a személyiséged egy része szinte lehasadt, és a levált rész megrekedt abban az életkorban, amikor ez történt. Később, amikor felnőtt vagy, többször tapasztalhatod, hogy sok esetben nem te döntesz akár egzisztenciálisan fontos kérdésekben is, hanem az az öt, hét, kilenc, tizenkét éves gyerek, aki megmaradt a fájdalmas lehasadtságban.

Szeresd, dédelgesd a benned élő gyermeket! Ajánlom a www.dudus.hu oldalt, ahol megtalálod a Belső gyermek kártyát. Ebben a folyamatban komolyan segíthet. Amikor én eljutottam végre ebben az egészben idáig, időről-időre elővettem a kispárnámat, magamhoz öleltem, és az éppen aktuális személyiségrészemmel beszélgettem, végtelen együttérzéssel, szeretettel, biztosítva őt a nagyrabecsülésemről, és közben, bár a múltat megváltoztatni nem lehet, de (az NLP-ből tudjuk, hogy képesek vagyunk elviselhetővé tenni) a múlt nehéz helyzeteibe erőforrásokat küldtem.

 Drágám!  Ha sértett gyermekként élted az életed, eljön az az idő, amikor el kell fogadnod azt, ami történt. Nem tudsz rajta változtatni. A lélek bölcsessége, hogy képes gyászolni, ha nem fojtjuk el, ha nem tiltjuk meg neki. A tündérszép, meleg, napfényes, biztonságos, barátságos, szeretetteljes gyerekkorodat, amit persze nem kaptál meg, jogod van meggyászolni. A Belső Gyermek mély szomorúságát, akár dühét is, engedd a felszínre törni. A belül meg nem élt érzelmek kívül sorssá alakulnak, s szerintem Neked már  kurvára tele van a hócipőd azzal, amit már eddig is meg kellett élned.

Sajnos nincs jó hírem. Ezután is RENGETEG erőre, energiára lesz szükséged, de most ne ezzel foglalkozzunk, jó? Ez a folyamat időigényes, de megéri. Időre van szükséged, teremtsd meg magadnak! Beszélgetésekben szoktam erre olyan válaszokat kapni, hogy de nem maradhatok otthon, mert kell a pénz, a munkahelyen hajtás van, mit fog szólni a főnököm, a kollégáim, mi lesz a családdal, a táppénz nem annyi…Igaz. Arról hallottál már, hogy több felmérést végeztek terminális, azaz végső állapotban lévő emberek körében, és a választ adók egyike sem mondta, hogy bárcsak többet tudott volna dolgozni! Legtöbben azt sajnálták, hogy nem tettek meg dolgokat, nem küzdöttek meg a szabadságukért, nem merték azt az életet élni, amit szerettek volna.

Közted és az eljövendő csodás életed között ott állsz Te, és csak rajtad múlik, mi lesz.

Amikor már sikerült felengedned a tudatodba mindazt, ami történt veled, lehetsz haragos, dühös, érezheted becsapottnak magad. A szélsőséges reakciók bizony nem ritkák, nem szokatlanok. Sírhatsz, dühönghetsz, ütheted a párnákat…Sokat segíthet, ha találsz támogató közösséget, még ha az interneten is, ez enyhítheti az ebben a szakaszban fellépő elszigetelődést.

Ha erőszakot szenvedtél el vagy más, súlyos bántalomban volt részed, előfordulhatott, hogy a bántalmazás pillanatában a személyiséged egy része szinte lehasadt, és a levált rész megrekedt abban az életkorban, amikor ez történt. Később, amikor felnőtt vagy, többször tapasztalhatod, hogy sok esetben nem te döntesz akár egzisztenciálisan fontos kérdésekben is, hanem az az öt, hét, kilenc, tizenkét éves gyerek, aki megmaradt a fájdalmas lehasadtságban.

Szeresd, dédelgesd a benned élő gyermeket! Ajánlom a www.dudus.hu oldalt, ahol megtalálod a Belső gyermek kártyát. Ebben a folyamatban komolyan segíthet. Amikor én eljutottam végre ebben az egészben idáig, időről-időre elővettem a kispárnámat, magamhoz öleltem, és az éppen aktuális személyiségrészemmel beszélgettem, végtelen együttérzéssel, szeretettel, biztosítva őt a nagyrabecsülésemről, és közben, bár a múltat megváltoztatni nem lehet, de (az NLP-ből tudjuk, hogy képesek vagyunk elviselhetővé tenni) a múlt nehéz helyzeteibe erőforrásokat küldtem. 

A szerencsétlen mérgezett gyermek felnövekedve állandóan pendlizik a jelen, jövő és a múlt között. Ide-oda kolbászol az idősíkokban. Az egyik legnagyobb kihívást a MOSTban élés jelenti számára. Életidejének nagy részét a MÚLT tölti be, életenergiájának nagy részét pedig a MÚLT terheinek - nemcsak a cipelése, hanem - az elnyomása, lenyomása veszi, viszi el. Egy darabig persze egészséges, az egészséges ember sokat bír, de a kor előrehaladtával az életenergia megfogyatkozik, s ez a hiány konkrét testi tünetekben, szervi bajokban jelentkezik.

Eddigre kialakultak és megkövesedtek a gondolkodási és viselkedési minták, esetleg már középkorú is az illető,egzisztenciális és önértékelési problémái vannak,sőt ha erőteljes gyűjtögető típus, valami jó kis szenvedélybetegséget is összeszedett. Az erőszakot elszenvedett áldozatok legtöbbje iszik, és nem vizet. Ha a Jóisten még azzal is megáldotta/megverte, hogy emberekkel  foglalkozik hivatásszerűen, akkor elképzelhetetlen lelki kínokat kell kiállnia...Minden interakcióba szeretet és/vagy normál kapcsolatok deficitjével érkezik, úgy ad energiát, hogy neki sincs, na mármost nullából nagyon könnyű mínuszba menni, a mínusszal pedig jó esetben betegállományba, rossz esetben ott marad, és energiavámpírként tengeti tovább boldogtalan napjait...másokat téve áldozattá...egészen addig, amíg el nem dönti, hogy végre visszaszerzi az életét. 

Sokszor nem is gondoljuk, hogy méreg járja át meg át a lelkünket, szellemünket, testünket. Éljük a mindennapi életünket, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy nem megy tovább. Nem tudunk a régi módon élni, mert hirtelen ott termett előttünk egy, az életutunkat elzáró, lezáró nagy valami. Nekimegyünk, visszapattanunk. Igyekszünk tudomást sem venni róla, mégis muszáj. Ez a dolog bármi lehet, sokféle formában jelentkezhet.

• szexuális nehézségek, impotencia, frigiditás, merevedési problémák stb.
• szélsőséges idegállapotok, melyek akár rövid időn belül váltják egymást, az illető egyáltalán nem tud uralkodni a rátörő érzelmeken, a zavart nevetgéléstől a féktelen dührohamokig terjed a skála
• étkezési zavarok bármilyen formája
• elhízás
• kettős élet: az áldozatok belső világukban annyi rettegést, zavarodottságot, magányt, elszigeteltséget hordoznak, hogy a külvilág felé hamis ént alakítanak ki, egy "mintha" személyiséget:úgy tesznek, mintha minden rendben volna.
• a mélyből állandóan feltörő önutálat, alkalmatlanság- és csökkentértékűség érzet
• nem érzi magát normálisnak
• a lehúzó kapcsolatok állandósulnak az illető életében
• orvosilag igazolhatatlan eredetű fájdalmak, rosszullétek
• bűntudat
• depresszió, állandó fejfájás
• alkohol és/vagy kábítószer használat
• túlzott megfelelési kényszer, rettegés s kudarctól
• öngyilkossági késztetések

Természetesen a fent említett akadály, gát nem egyik pillanatról a másikra épül fel, sokáig csak az árnyharc folyik, de eljön az életben az a helyzet, amikor tudatosan kell vele foglalkozni, mert ha nem, az eddig se jó élet kifejezett roncsderbybe megy át, ahol a győztes megállás nélkül robog tovább a Semmibe. Kis cinizmussal: gyenge kezdés után erős visszaesés.

Tovább is van. Mondjam még? Majd legközelebb.

Honnan is tudhatnád?

Ebben segíthet Neked Susan Forward tényfeltáró könyve a Mérgező szülök (Háttér Kiadó, Budapest, 2000.p.13-15.) Tedd fel magadnak a következő kérdéseket, és válaszolj rájuk őszintén. Ha több generációs együttélésről van szó, esetleg szoros, napi kapcsolatban voltatok, a felmenőkre is vonatkoznak a kérdések. Az már nagy előrehaladás, ha veszed a bátorságot, és utánanézel ennek a dolognak! 

• Mondták-e neked a szüleid, hogy rossz és hitvány vagy? Szólítottak-e sértő neveken? Kritizáltak-e állandóan?
• Okoztak-e neked fizikai fájdalmat fegyelmezés címén? Vertek-e bármilyen eszközzel?
• Alkoholizáltak és/vagy kábítószereztek-e? Érezted-e azt, hogy ettől zavarba jössz, megrémülsz, szégyelled magad?
• Súlyosan depressziósak vagy megközelíthetetlenek voltak-e a szüleid érzelmi nehézségek, fizikai illetve mentális betegség miatt?
• Te gondoskodtál a szüleidről a problémáik miatt?
• Tettek-e veled olyasmit, amit titokban kellett tartanod? Zaklattak-e bármilyen módon szexuálisan?
• Gyakran féltél a szüleidtől?
• Féltél dühödet kifejezni velük szemben?

• Felnőttkorodban rendszeresen bonyolódsz romboló vagy bántó jellegű kapcsolatokba?
  
• Úgy gondolod, hogy ha valakihez túl közel kerülsz, ő megbánt és/vagy elhagy?
• A legrosszabbra számítasz az emberektől? Az élettől általában?
• Nehezen ismered ki önmagad, érzelmeidet, szándékaidat?
• Attól félsz, ha az emberek megismerik igazi énedet, nem fognak szeretni?
• Szorongsz-e, ha sikert érsz el? Tartasz-e attól, hogy valaki azt gondolja, te csak lódítasz, nem érdemled meg a sikert?
• Szoktál-e nyilvánvaló ok nélkül haragot vagy szomorúságot érezni?
• Maximalista vagy?
• Nehezen tudod elengedni és jól érezni magadat?
• Tapasztaltad-e, hogy legjobb szándékod ellenére is úgy viselkedsz, mint a szüleid?

• Még most is úgy kezelnek a szüleid, mintha gyerek volnál?
• Életed fontos döntéseihez szükséged van-e szüleid helyeslésére?
• Tapasztalsz-e heves fizikai vagy érzelmi reakciókat, mielőtt vagy miután találkozol a szüleiddel?
• Félsz ellenkezni a szüleiddel?
• Manipulálnak-e szüleid fenyegetőzéssel vagy bűntudatkeltéssel?
• Manipulálnak-e pénzzel?
• Érzel-e felelősséget szüleid érzéseivel kapcsolatban? Amikor rosszkedvűek, érzed-e úgy, hogy te tehetsz róla, illetve, hogy a te dolgod lenne arról gondoskodni, hogy nekik jobb legyen?
• Érzed-e úgy, hogy bármit teszel, nem vagy elég jó a szüleidnek?
• Hiszel abban, hogy egyszer majd, talán jobbak lesznek a szüleid?

Ha a kérdések egyharmadára igennel feleltél, érintett vagy. Akkor ez a blog segíthet Neked. Ha úgy véled, hogy bizonyos részek nem vonatkoznak rád, kérlek, ne feledd, a bántalmazás sokféle lehet, de a lelkekben ugyanolyan sebeket ejtenek.

Aki ki akar lépni ebből a kibombázott csapdahelyzetből, annak segítség kell, és nem földbedöngölés, mert a lelki mérgezettségből eredő pszichés és szomatikus állapotok pillanatok alatt rosszabbodhatnak, sőt válhatnak visszafordíthatatlanul súlyossá.

A gyógyulásnak meg kell fizetni az árát. Időben, pénzben, energiában, szeretetben. Nincs ingyen vacsi.

Újra kell építeni az életet, gondolkodás - és viselkedésmintákat cserélni, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat emeljem ki, és még sorolhatnám, de nem fogom.

Esettanulmányunk alanya és hőse egy hölgy, aki ebben a pillanatban is derekasan küzd új életéért. Szorítsunk neki, hogy sikerüljön, és kívánjunk neki nagyon boldog életet! Egyszer megkérdezték tőle, honnan van ezek után energiája az újraépítéshez, a következőket válaszolta:" Amikor befejeztem a gyerekkoromról szóló történetet, megkérdeztem a pszichiáteremet, hogy ez ugye elég rossz? Azt felelte: ez nem rossz, ez kurvára, kibaszottul szar. Csoda, hogy nem halt bele a kínzásokba, vagy nem lett öngyilkos. Na, ezek után gondoltam azt, hogy Isten nem véletlenül plántált belém ekkora erőt. Ezzel nekem élnem lehet. És ez egy jó gondolat volt. Tetszett. Elkezdtem  értékelni az életemet. És nem érdekel, hogy melyik kolléga, főnök, szomszéd, anyám, bárki mit mond, mert az én életem igenis értékes, és SOHA többet NEM HAGYOM MÁSOK VÉLEMÉNYÉT URALKODNI MAGAM FELETT, járjon ez bármilyen konfliktussal is, mert az ÉLETEM érték, s ettől a pillanattól fogva vállalom érte a felelősségemet! Kezembe veszem a szellemi-lelki irtókapát és adok a gazoknak!"

S közben mit lát például a...szomszéd? Azt, hogy a másik gyakran van otthon.

-Mi van veled? Beteg vagy?- hát vazzee, erre mit lehet válaszolni?

-Nem, azaz hogy...de igen - ezt?

S közben mit lát a munkáltató? Azt, hogy van egy beosztott, aki nem mindent, csak az esetek 98 százalékát túlreagálja, 100 százalékban nem kiszámítható, a franc se tudja, mikor állít be halotthalványan, és közli, hogy ő most nem tud dolgozni, majd hetekig, hónapokig táppénzen van. Ez nagyon nehéz helyzet, mert a munkáltatónak egy kiszámíthatóan beosztható munkaerő kell, az érintett dolgozónak meg végleges gyógyulás, oki terápia, s nem a probléma felületén való csúszkálás.

Emberiességi, de inkább emberségi szempontból nézve sem egyszerű a dolog, mert ha rákos lenne az illető, azt simán benyeli a társadalom, a kollektíva, de hogy lelki, érzelmi és szellemi rákja legyen valakinek, az nem igazán fér a fejekbe. A test betegségét tolerálják, de a lélekét nem. Sőt! 

A nemzetgazdaság számára is teher a megoldatlan helyzet, mert táppénzre, olykor fölösleges vizsgálatokra, gyógyszerekre sokat fizet ki az állam.

Sokba kerül a családnak is, mert a táppénz messze nem azonos a fizetéssel.