Drágám!  Ha sértett gyermekként élted az életed, eljön az az idő, amikor el kell fogadnod azt, ami történt. Nem tudsz rajta változtatni. A lélek bölcsessége, hogy képes gyászolni, ha nem fojtjuk el, ha nem tiltjuk meg neki. A tündérszép, meleg, napfényes, biztonságos, barátságos, szeretetteljes gyerekkorodat, amit persze nem kaptál meg, jogod van meggyászolni. A Belső Gyermek mély szomorúságát, akár dühét is, engedd a felszínre törni. A belül meg nem élt érzelmek kívül sorssá alakulnak, s szerintem Neked már  kurvára tele van a hócipőd azzal, amit már eddig is meg kellett élned.

Sajnos nincs jó hírem. Ezután is RENGETEG erőre, energiára lesz szükséged, de most ne ezzel foglalkozzunk, jó? Ez a folyamat időigényes, de megéri. Időre van szükséged, teremtsd meg magadnak! Beszélgetésekben szoktam erre olyan válaszokat kapni, hogy de nem maradhatok otthon, mert kell a pénz, a munkahelyen hajtás van, mit fog szólni a főnököm, a kollégáim, mi lesz a családdal, a táppénz nem annyi…Igaz. Arról hallottál már, hogy több felmérést végeztek terminális, azaz végső állapotban lévő emberek körében, és a választ adók egyike sem mondta, hogy bárcsak többet tudott volna dolgozni! Legtöbben azt sajnálták, hogy nem tettek meg dolgokat, nem küzdöttek meg a szabadságukért, nem merték azt az életet élni, amit szerettek volna.

Közted és az eljövendő csodás életed között ott állsz Te, és csak rajtad múlik, mi lesz.

Amikor már sikerült felengedned a tudatodba mindazt, ami történt veled, lehetsz haragos, dühös, érezheted becsapottnak magad. A szélsőséges reakciók bizony nem ritkák, nem szokatlanok. Sírhatsz, dühönghetsz, ütheted a párnákat…Sokat segíthet, ha találsz támogató közösséget, még ha az interneten is, ez enyhítheti az ebben a szakaszban fellépő elszigetelődést.

Ha erőszakot szenvedtél el vagy más, súlyos bántalomban volt részed, előfordulhatott, hogy a bántalmazás pillanatában a személyiséged egy része szinte lehasadt, és a levált rész megrekedt abban az életkorban, amikor ez történt. Később, amikor felnőtt vagy, többször tapasztalhatod, hogy sok esetben nem te döntesz akár egzisztenciálisan fontos kérdésekben is, hanem az az öt, hét, kilenc, tizenkét éves gyerek, aki megmaradt a fájdalmas lehasadtságban.

Szeresd, dédelgesd a benned élő gyermeket! Ajánlom a www.dudus.hu oldalt, ahol megtalálod a Belső gyermek kártyát. Ebben a folyamatban komolyan segíthet. Amikor én eljutottam végre ebben az egészben idáig, időről-időre elővettem a kispárnámat, magamhoz öleltem, és az éppen aktuális személyiségrészemmel beszélgettem, végtelen együttérzéssel, szeretettel, biztosítva őt a nagyrabecsülésemről, és közben, bár a múltat megváltoztatni nem lehet, de (az NLP-ből tudjuk, hogy képesek vagyunk elviselhetővé tenni) a múlt nehéz helyzeteibe erőforrásokat küldtem.

 Drágám!  Ha sértett gyermekként élted az életed, eljön az az idő, amikor el kell fogadnod azt, ami történt. Nem tudsz rajta változtatni. A lélek bölcsessége, hogy képes gyászolni, ha nem fojtjuk el, ha nem tiltjuk meg neki. A tündérszép, meleg, napfényes, biztonságos, barátságos, szeretetteljes gyerekkorodat, amit persze nem kaptál meg, jogod van meggyászolni. A Belső Gyermek mély szomorúságát, akár dühét is, engedd a felszínre törni. A belül meg nem élt érzelmek kívül sorssá alakulnak, s szerintem Neked már  kurvára tele van a hócipőd azzal, amit már eddig is meg kellett élned.

Sajnos nincs jó hírem. Ezután is RENGETEG erőre, energiára lesz szükséged, de most ne ezzel foglalkozzunk, jó? Ez a folyamat időigényes, de megéri. Időre van szükséged, teremtsd meg magadnak! Beszélgetésekben szoktam erre olyan válaszokat kapni, hogy de nem maradhatok otthon, mert kell a pénz, a munkahelyen hajtás van, mit fog szólni a főnököm, a kollégáim, mi lesz a családdal, a táppénz nem annyi…Igaz. Arról hallottál már, hogy több felmérést végeztek terminális, azaz végső állapotban lévő emberek körében, és a választ adók egyike sem mondta, hogy bárcsak többet tudott volna dolgozni! Legtöbben azt sajnálták, hogy nem tettek meg dolgokat, nem küzdöttek meg a szabadságukért, nem merték azt az életet élni, amit szerettek volna.

Közted és az eljövendő csodás életed között ott állsz Te, és csak rajtad múlik, mi lesz.

Amikor már sikerült felengedned a tudatodba mindazt, ami történt veled, lehetsz haragos, dühös, érezheted becsapottnak magad. A szélsőséges reakciók bizony nem ritkák, nem szokatlanok. Sírhatsz, dühönghetsz, ütheted a párnákat…Sokat segíthet, ha találsz támogató közösséget, még ha az interneten is, ez enyhítheti az ebben a szakaszban fellépő elszigetelődést.

Ha erőszakot szenvedtél el vagy más, súlyos bántalomban volt részed, előfordulhatott, hogy a bántalmazás pillanatában a személyiséged egy része szinte lehasadt, és a levált rész megrekedt abban az életkorban, amikor ez történt. Később, amikor felnőtt vagy, többször tapasztalhatod, hogy sok esetben nem te döntesz akár egzisztenciálisan fontos kérdésekben is, hanem az az öt, hét, kilenc, tizenkét éves gyerek, aki megmaradt a fájdalmas lehasadtságban.

Szeresd, dédelgesd a benned élő gyermeket! Ajánlom a www.dudus.hu oldalt, ahol megtalálod a Belső gyermek kártyát. Ebben a folyamatban komolyan segíthet. Amikor én eljutottam végre ebben az egészben idáig, időről-időre elővettem a kispárnámat, magamhoz öleltem, és az éppen aktuális személyiségrészemmel beszélgettem, végtelen együttérzéssel, szeretettel, biztosítva őt a nagyrabecsülésemről, és közben, bár a múltat megváltoztatni nem lehet, de (az NLP-ből tudjuk, hogy képesek vagyunk elviselhetővé tenni) a múlt nehéz helyzeteibe erőforrásokat küldtem.