A szerencsétlen mérgezett gyermek felnövekedve állandóan pendlizik a jelen, jövő és a múlt között. Ide-oda kolbászol az idősíkokban. Az egyik legnagyobb kihívást a MOSTban élés jelenti számára. Életidejének nagy részét a MÚLT tölti be, életenergiájának nagy részét pedig a MÚLT terheinek - nemcsak a cipelése, hanem - az elnyomása, lenyomása veszi, viszi el. Egy darabig persze egészséges, az egészséges ember sokat bír, de a kor előrehaladtával az életenergia megfogyatkozik, s ez a hiány konkrét testi tünetekben, szervi bajokban jelentkezik.

Eddigre kialakultak és megkövesedtek a gondolkodási és viselkedési minták, esetleg már középkorú is az illető,egzisztenciális és önértékelési problémái vannak,sőt ha erőteljes gyűjtögető típus, valami jó kis szenvedélybetegséget is összeszedett. Az erőszakot elszenvedett áldozatok legtöbbje iszik, és nem vizet. Ha a Jóisten még azzal is megáldotta/megverte, hogy emberekkel  foglalkozik hivatásszerűen, akkor elképzelhetetlen lelki kínokat kell kiállnia...Minden interakcióba szeretet és/vagy normál kapcsolatok deficitjével érkezik, úgy ad energiát, hogy neki sincs, na mármost nullából nagyon könnyű mínuszba menni, a mínusszal pedig jó esetben betegállományba, rossz esetben ott marad, és energiavámpírként tengeti tovább boldogtalan napjait...másokat téve áldozattá...egészen addig, amíg el nem dönti, hogy végre visszaszerzi az életét.