"Harminc éves koromig féltem, hogy halálos ágyamon gyávának fogom magam minősíteni, annyira sok mindentől tartok, rettegek, szorongok. Azt hittem, hogy a bátorság nem más, mint félelem-nélküliség, örökölt jellem, karakter, ami nekem a legkevésbé sincs. Amikor ezt elmondtam R. D. Laing-nek, annyira nevetett, hogy majdnem kiesett a székéből. Ő - mint elmondta - még sosem találkozott olyan emberrel, aki ne félt volna. Szerinte bátor az, aki fél, és mégsem engedi meg, hogy a félelem vezérelje a döntéseit. Akkor jöttem rá, hogy bátor vagyok. Mindebből az is következik, hogy a bátorságot lehet gyakorolni. Minél gyakrabban mondom a félelmemnek, hogy látlak, érezlek, de ha reszketek is, akkor sem engedem meg neked, hogy korlátozd az életemet, azért is megteszem azt, amitől félek – annál könnyebb lesz legközelebb figyelmen kívül hagyni a félelmet." Feldmár András www.nyitottakademia.hu