Ok. Igaz. De az se kisebb hülyeség, hogy az esettanulmány állítólag felnőtt hőse NŐként nem boldog, mert kisebbrendűségi komplexus gyötri, féltékenységével, drámai jeleneteivel pokollá teszi partnere életét. Úgy érzi, ő soha nem lehet elég jó.  Amikor megfogan, ANYAként omlik össze, mert attól a rémálomtól meg akarja óvni gyermekeit, amiben neki része volt, de úgy érzi, nem képes rá, és évtizedekig retteg valamitől. Harminchat éves, amikor már nem fél a sötétben...

Esetleg tekintse jutalomnak, a Sors ajándékának a lidérces évekért, hogy - sok sorstársától eltérően - legalább orgazmusproblémái nem voltak? Ha a mérleget tekintjük, ez azért még messze nem ötven százalék. Szülések után pszichotikus állapotba kerül, egyedül van otthon a két kicsivel -egyik kicsi, másik pici-, és őrjöngve imádkozik Istenhez, hogy ha valami rosszat akarna tenni a gyerekeivel akaratán és tudatán kívül, akkor abban a pillanatban sújtsa őt halálra, még mielőtt bármi szörnyűség történhetne. Hétköznapi teendői végzése közben látomások gyötrik: látja magát, amint véres kézzel térdel az üres gyerekágy mellett. Övet, nyakkendőt, madzagot, cipőfűzőt nem lehet elöl hagyni, pánikszerűen tünteti el, mert iszonyú riadalmat keltenek benne...Egy húsvétkor annyira "bátorrá" issza magát, hogy éjfélkor derékig kilóg a harmadik emeleti konyha ablakból, hogy na most aztán vége lesz, végre! - de hirtelen félni kezd, pedig igen sokat ivott, és mélyen meggyőződve arról, hogy milyen szar alak ő...visszahúzza magát.

Közben ezotéria, természetgyógyászat, családállítás, NLP, mert érzi, hogy nincs rendben...és munka. Ő 14 évesen kertész akart lenni, de anyja nem engedte erre a pályára, mondván, " az piszkos", és hogy úgyse bírná. Ez az "úgyse bírnád, nem vagy elég jó, elég szép, elég ügyes, elég okos" megmérgezte az életét. Most pedagógusként dolgozik...anyja legnagyobb megelégedésére, ám nem úgy a munkáltatóéra. Pattanásos kiskamaszként azt hallgatta anyukájától, hogy "te milyen csúnya vagy, édes kislányom!", aztán jött, az anyuka a centivel, hogy melyiküknek vastagabb a combja, hiszen ez komoly értékmérő tizenöt évesen, nem? Nem. Már dolgozott, amikor jogosítványt akart szerezni, de anyuka adta rögtön a frankót:" neked a vezetés úgyse menne, mert nem olyan vagy". Hát nem édes? Nem.